Fajtatörténet

1833-ban Fechtig báró, a szintén lótenyésztő és- kereskedő Gliocco nevű ismerősétől két eredeti arab pej mént vásárolt, El Bedavi I.-t és El Bedavi II-t, eredetileg a Lengyeltóti ménese számára. Ugyanabban az évben Bábolnának adta őket, ahol 1837- ig, illetve 1841-ig álltak tenyésztésben. Feltehetően túl erőteljes testalkatuk és gyenge kondíciójuk miatt fedeztek csak rövid ideig Bábolnán, s innen kerültek később Mezőhegyesre. Későbbi utódja a 133 El Bedavi XXII Shagya arab mén és El Bedavi II dédunokája; anyja 361 Dahabi-4, melynek apja egy arab telivér, anyja pedig gidrán- kanca volt. 133 El Bedavi XXII Radautzból (Radócból) az ausztriai Stadl-Paurába került 1872-ben. A Stadl-Paura állami méntelep vezetője gróf Ludwig Huyn őrnagy Tirol körzetben tenyésztésbe állította a mént.

Dél–Tirolban Josef Folie tenyésztő a tulajdonában lévő galíciai eredetű kancáját a 133 El Bedavi XXII. shagya arab ménnel fedeztette Schludernben és ebből a párosításból született 1874–ben a 249 Folie néven regisztrált mén, a haflingi kislófajta őse.

A 249 Folie anyja, Folies egy galíciai eredetű kanca érdekessége, hogy apai ágról a dédanyja egy fuchs/rókavörös színű gidrán kanca volt és innen örökölte a fajtára jellemző unikális sárga színét. (Paul, 1968) A magyar őshonos gidrán fajta egyedei a mai napig szintén kizárólag sárga színben tenyészthetőek, innen ismerjük a magyar mondást: Nem minden sárga ló gidrán, de minden gidrán sárga. Az El Bedavi ménvonal sajnos a fajta történelme során beolvadt a Siglavy törzságba. Az eddig regisztrált haflingi lovak mindegyike visszavezethető az ősapára, a fajtában kizárólagosan alkalmazott fajtatiszta tenyésztés eredményeképpen. 249 Folie-t 1877- ben a szomszéd Laasi településen élő Rochus Eberhöfer lótenyésztő megvásárolta, ahol még 19 évig fedezett tovább.

1898 május 2.-án a haflinger fajtát hivatalosan is elismeri az Osztrák – Magyar Monarchia Földművelésügyi Minisztériuma. 249 Folie utódait ettől kezdve hivatalosan is haflinger fajtájú lovaknak nevezik.

1904 tavaszán megalakult az első Haflinger Lótenyésztő Egyesület (Haflinger Pferdezuchtgenossenschaft) Möltenben, az Osztrák – Magyar Monarchia 1904 május 12.-én hivatalosan, jogilag is elismerte.

Már 1904-ben bemutatták az első méneskönyvet, melyben már 250 haflingi ló szerepelt. Az első alapszabályzatban nagyrészt azok a kritériumok szerepelnek, mint manapság, így a név, a születési dátum, jelölés, marmagasság és szárkörméret, valamint a tulajdonosra és a fedeztetésre vonatkozó adatokat tartalmazzák. Ezek a rendszerezett adatok bizonyítják, hogy a haflingi ló tenyésztése az 1900-as évek körül már tervszerű keretek között folyt.

Az osztrák tenyésztő szervezet 1907 július 16.-án a Tschauffenhof farmot az Osztrák–Magyar Monarchia Földművelésügyi Minisztériuma pénzügyi támogatásával megvásárolta, majd itt létrehozta a fiatal kancák tenyésztelepét.

Az I. Világháború alatt (1914–1918) az előtte igen gyorsan fejlődő szervezet hirtelen stagnálni kezdett, a bőséges Monarchia által nyújtott támogatások, pénzjutalmak megszűntek. A lovak nagyrészét a katonaság rendelkezésére kellett bocsájtani, ez a populáció jelentős csökkenéséhez vezetett.

Az I. Világháború elvesztése után 1919-ben az Osztrák–Magyar Monarchia határvidékét megszállta Olaszország, Tirol tartomány kettészakadt. Ausztria háborús vesztesége haflingi fajtára gyakorolt hatása igen jelentős lett, a támogatások hirtelen teljesen megszűntek, a fajtatiszta tenyésztés iránti igény folyamatosan csökkent. A legnagyobb problémát mégis az okozta, hogy a tenyészmének nagy része Ausztria területén maradt, addig a haflingi tenyészkancák Dél-Tiroli területeken találtak otthonra. A tenyésztési munka azonban szerencsére nem állt le, az elhivatott szakemberek tovább folytatták az igen felelősségteljes tenyésztési munkát.

Olaszországban, 1921–ben, egy meghatározott 3 éves időtartamra speciális lótenyésztési bizottságot hoztak létre tenyészmének felvásárlására, és a tenyész-szemlék megszervezésére, lebonyolítására.

Ausztriában, 1921–ben megalapították az Észak–Tiroli haflingi lótenyésztő szövetkezetet (1.Nordtiroler Haflinger Pferdezuchtgenossenschaft), Zamsban. Néhány évvel később a Szövetkezet 100 regisztrált tenyészkancával rendelkezett. Őket nevezték OHAST-nak (Original Haflingerstuten), azaz „eredeti haflingi kancáknak”.

Hatalmas előrelépés következett be 1927–ben, az olasz kormány újabb 100 kanca eladását engedélyezte Dél–Tirolból. Ezen lovak egy része Kelet–Tirolban talált új otthonra, a többség Észak–Tiroli tenyésztő gazdaságokba került.

Az első olasz eredeti haflingi méneskönyv 1931–ben jött létre.

Bolsano tartomány lótenyésztési szakbizottsága 1929-ben tenyész-vizsgára bocsájtott 1000 kancából és 70 ménből 40 tenyészmént és 330 tenyészkancát írt jóvá az első eredeti olasz méneskönyvbe. Ekkor határozták meg a 7 alapító vérvonalat.

Dr. Karl Thurner rendszerezte 1931–ben az az osztrák méneskönyvet, többek között Dél–Tirolból hozatott jó minőségű tenyészkancákat. Mai napig őt tartják a haflingi fajta újjáépítőjének.

A Dél–Tiroli német hadsereg 1945–ben az ott állomásozó csapatai számára vásárolt fel lovakat, és így exportálják Bajoroszágba a mintegy 100 kancából álló állományt. A német haflingi tenyésztés ekkor fordult a tömegesebb, nagyobb testű típus felé, míg az osztrákok inkább a sportos felépítésű, nemesebb típust kedvelték.

A II.Világháború után, 1945-től indult a haflingi fajtának egész Európát érintő térhódítása, lovas rendezvények, kiállítások sora segítette terjedését. Az amerikai kontinensre 1958–ban kerültek az első haflingi fajtájú lovak.

A II.Világháborút követően, 1946–ban, a Tiroli Haflinger Tenyésztő Egyesület a fajta fokozott népszerűsítésére és a fajtatiszta tenyésztés szigorú betartására összpontosított.

Olaszországban, 1947–ben, Bolsano-ban számos kisebb, független egyesület összevonásával megalakult a haflingi szövetség a jelenlegi formájában.

Több regionális szövetség közreműködésével alakult meg 1971 december 20.- án az Olasz Haflingi Lovak Tenyésztőinek Országos Egyesülete, az ANACRHAI (Associaczione Nazionale Allevatori Cavalli di Razza Haflinger Italia) Az Egyesület rendelkezik az olasz méneskönyv vezetésének megbízásával.

A Haflingi Világszövetség (der Welt Haflingervereinigung) 1976–ban jött létre, első nagy nemzetközi ernyőszervezetként, a tiroli Folenhof Ebbsben. Elnöke Otto Schweisgut, a nemzetközileg ismert szakember nemzetközi erőfeszítéseit jól igazolja, hogy a haflingi fajta elismertsége megnőtt világszerte. Miután 2000–ben lemondott, utódja a fia, Johannes Schweisgut lett. Johannes Schweisgut életét teljesen átszövi a haflingi ló szeretete. Ő 1985 és 2012 között a tiroli Haflingi Lótenyésztő Egyesület tenyésztésvezetője volt az Ebbsi Csikó és Méntelepen, 1985–ben lett a Haflingi Világszövetség (der Welt Haflingervereinigung) főtitkára, majd 2000–ben lépett édesapja nyomdokaiba. 1986 és 2011 között negyedévente kiadta a Haflinger Pferde című nemzetközi szaklapot. 2005–ben könyvet is írt a haflingi lovakról (Haflinger Pferde). 2012– ben lemondott a haflingi világszövetség elnökségi posztjáról, ezt követően tiszteletbeli elnöknek választották.

Bár a Haflingi Világszövetség eredményei vitathatatlanok, több okból kifolyólag a benne lévő egyes szervezetek nem érezték magukat megfelelően képviselve, így alakultak meg 2003 szeptemberében az olasz Bolsano városában francia, német és olasz tenyésztő egyesületek szervezésében a Haflingi Lótenyésztők Európai Szövetsége (Europä Verbandes der Haflinger Pferdezüchter).

A Haflingi Tenyésztő és Sport Világszövetség (Haflinger Welt–Zucht und Sportvereinigung) 2013-ban jött létre. Két nemzetközi ernyőszervezet puszta létezése csak növeli a szakadékot a két fő tenyésztési régió, az olaszországi Dél–Tirol és az osztrák Észak–Tirol között. Egyes szervezetek elismerik az olasz ANACRHAI szövetséget az eredeti méneskönyv vezetésére, míg mások inkább a Tiroli Haflinger Tenyésztők Egyesületének előírásait tartják magukra nézve kötelező érvényűnek. Szerencsére ezt a szakadékot sikerült áthidalni, így 2013 februárjában megalakult a Haflingi Tenyésztő és Sport Világszövetség 16 rendes és négy rendkívüli tagsággal.